Figyelem, a lap folyamatosan - lassan, de biztosan - tovább épül-bővül, érdemes legalább hetente visszanézni!
A lap szerkesztője köszönettel fogad minden korabeli, kapcsolódó dokumentumot, fotót,
amellyel a lap tartalma gazdagabbá, teljesebbé válhat.
Köszönet az érdeklődésért az olvasónak, máskor is látogass vissza!
A
együttes története
1963 nyara. Pár napja érettségiztem, élveztem a nyári szünidőt. Egyik nap délután lejött hozzám volt osztálytársam Bessenyei György és két srác ugyancsak a Fazekas gimnáziumból, Farkas Géza és Váczi Lajos, akik akkor voltak harmadikosok. Elmondták, hogy alakítani akarnak egy zenekart és meghívtak, hogy legyek a dobosuk. Nagyon meglepődtem, mert fogalmam sem volt arról, hogy ők zenélnek. Én már akkor két éve játszottam egy zenekarban, zongora, bőgő, trombita, dob felállásban. Egy külsőségi kultúrházban nyomtuk a divatos hazai slágereket Németh Leheltől, Toldi Máriától és az akkor divatos hazai zenekaroktól úgy ahogy tudtuk, mindenesetre a közönségnek tetszett és még egy kis pénzt is kaptunk érte azt hiszem 50 Ft-ot fejenként. Ezért lepődtem meg, hogy a fiúk engem szúrtak ki, mint „rutinos” zenészt. Az is meglepett, hogy mindhárman gitáron játszottak. Akkor még nekem fogalmam sem volt arról, hogy mi az a gitár zene és hogyan játszhat egy zenekarban 3 gitáros egyszerre. Elhívtak egy próbára, ímmel-ámmal beleegyeztem, hogy meghallgatom őket, és majd meglátjuk... Elmentem a próbára és megdöbbentem a csodálkozástól. A fiúk - igaz kezdetleges, házi gyártmányú - erősítővel, Váczi pedig lapgitárral rendelkezett, amit akkor láttam életemben először. Bekapcsolták az erősítőt, összehangoltak és elkezdtek játszani. Fiatal szerelmesek dala a Shadows-tól. Akkor hallottam ilyen zenét először, de két perc után már tudtam, hogy velük fogok játszani. Izgatott a dolog de próbáltam titkolni, s némi szabódás után elfogadtam a meghívást. E pillanatban megalakult Debrecen első gitárzenekara, ami abban az időben nagy szám volt, hiszen is egy kezemen meg tudtam volna számolni, hogy az országban akkor hány ilyen zenekar volt. Megalakult tehát a MERCUR együttes. A fiúknak kb. 60 számból álló repertoárjuk volt, főleg Shadows, Spotnics, Duan Eddy számait játszották. Az első időszakban nekem is gondjaim voltak a dobolással, mert ebben a zenében más funkciója volt a doboknak, mint a korábban játszott zenékben. Erőtelje lábdob-ritmizálás és pergődob használat volt a jellemző, kemény beütések - és a basszussal együttműködő dobolást kellett produkálni. A számokat átvettem magnóra és éjjel-nappal hallgattam, gyakoroltam. Nem vagyok nagyképű, ha azt mondom, jól ment a játék. A fiúk tökéletesen, szinte hiba nélkül játszották a számokat és én is alkalmazkodtam a stílushoz. Augusztusban alakult meg a MERCUR, s októberben már egy suli-bulin játszottunk. A közönség ámulattal hallgatta ezt a zenét, hisz ilyet nem hallott a rádióban, TV-ben (tévé még alig volt). Három gitár, dob felállás: szólógitár, akkordgitár, basszusgitár, dob - új volt, de milyen új, ilyet nem csinált akkor senki! Olyan sikerünk volt, hogy két hónappal később már szalagavató bált játszhattunk, szépen felöltözve, hogy ne érje kritika a zenekart. Akkor még a hajunk is elviselhető hosszú volt, úgyhogy minden rendben ment. A tanárok is meg voltak elégedve, a fiatalok körében pedig óriási volt a siker. Sok barátra tettünk szert, akiknek nyugaton voltak rokonaik és lemezeket kaptak, amit mi meghallgathattunk és a jó számokat megtanultuk. Közben Bessenyei Gyuri szólógitárost felvették a Miskolci Műszaki Egyetemre, így főleg hétvégeken próbáltunk Gyuriéknál, szenvedtek is a szomszédok, akiktől ezúton is elnézést kérek. Sikeresek voltunk, szinte minden hétvégén játszottunk. Közben a másik két tag Farkas Géza és Váczi Lajos leérettségiztek. Géza Budapestre került hangszerkészítőnek, Váczi pedig orvosi egyetemre járt, így mindkét fiú kilépett a zenekarból. (Farkas és Váczi is évek óta Németországban élnek, a kapcsolat megszakadt velük) Gyurival ketten maradtunk. Gond volt, új tagok után kellett nézni de feltétel volt, hogy jó zenészek legyenek, ismerjék ezt a fajta zenét, és szorgalmasak legyenek Szerencsénk volt, mivel a zenekarnak jó híre volt, szívesen jött volna bárki, hogy velünk játszhasson. Akkor már eltelt két év és a városban gomba módra szaporodtak a zenekarok, így hál’ Istennek tudtunk válogatni, pár nap alatt kerültek új, jó gitárosok: Tóth Misi akkordgitáros és Bessenyei Mihály basszusgitáros (Gyuri öccse, ö már máskor is játszott velünk, nem volt nehéz eldönteni, hogy jó gitáros) lettek az új tagok. A siker folytatódott, a Csapó utca 23. valóságos alkotóműhely lett, több neves gitáros kezdte ott pályafutását. Esténként tíz-tizenkét ember is ott volt és gitároztak, figyelték egymást és tanácsokat kértek Gyuritól. Oda járt Felkai Miklós, aki ma ismert gitáros, Budapesten él, Szalay Sándor fizikus professzor a Panta Rhei zenekar volt szólógitárosa,aki az USA-ban él és csillagászként ismert, öccse, Szalay András aki szintén a Panta Rhei-ben basszusgitározott, ma ugyancsak fizikus. Gyurinak és nekem hasonlított a hangunk, így unisono-ban énekeltük a Beatles-nótákat, ami abban az időben szokatlan volt. 1965-ben Debrecenben aktív dzsessz-élet folyt tehetséges zenészekkel – itt megemlíthetem dr. Kiss Ernő zongoristát, vagy Seicher Tibor dobost, akinél tanultam a dobolás alapjait –, de említhetném Fazekas László vibrafonost és még igen sok tehetséges dzsesszmuzsikus nevét. Dzsessz-klub is működött a városban, s egy napon az a csoda történt, hogy meghívták a MERCURT, ezt a csodabogár „je-je”-zenekart a klubba, hogy az úri közönség megismerje, milyen is ez a beatzene. Kicsit idegesek voltunk, mert a nagyok játszottak előttünk, de aztán színpadra hívtak bennünket és elkezdtünk játszani. Gyuri a SPOTNICS nevű svéd zenekartól választott két számot: a Narancsvirágot és a Henrick-polkát. Két nagyon technikás szám volt. Emlékszem a városban a gitárosok közt a Narancsvirág volt az etalon, aki el tudta játszani, az jó gitáros volt aki nem, az nem. A közönség állva tapsolta meg a zenekart, és jó volt látni, hogy a középkorosztály – orvosok, jogászok tanárok voltak – hogyan fogadták ezt a zenét, a 20 éves muzsikusokat. Ismétlést kértek, zúgott a taps és akkor jött a bomba a SHADOWS-tól: a Shadows-boogie, jó tempójú boogie séma, amit akkor kevesen játszottak, viszont nagyon jól hangzott (jól is szólt a zenekar), habként a tortán egy rövid, nyolc taktusos dobszóló is hozzájárult a sikerhez. Nagy élmény volt és igazából ettől az időtől kezdve ismerte el a város a zenekart. Nagyon sok meghívást kaptunk és rengeteget játszottunk Ha jól emlékszem, az 1968-as Ki Mit Tud ?-on bekerültünk a budapesti döntőbe. Ott már akkor is ismert zenekarok szerepeltek velünk együtt: a Tolcsvay-trió, a Hungária együttes stb. Kiestünk a középdöntőből, pedig nagyon jól játszottunk, de abban az időben a pesti zenekarok mellett nehéz volt érvényesülni, nem is tudott egy vidéki zenekar sem a döntőbe jutni. Ez volt. Manapság sok zenekar emlékszik vissza az akkori időkre és meglepődve hallom, hogy megfigyelték őket, különböző atrocitásokat éltek át, tiltottak, meghatároztak dolgokat a részükre. Csodálkozom, hogy így nyilatkoznak ezek a fiúk, hiszen jó kapcsolataik révén nyugatra mehettek játszani, közepes vagy igen gyenge számokból lemezeket készíthettek és mellettük akármilyen tehetséges volt egy vidéki zenekar, nem rúghatott labdába. Lehet, éppenséggel minket is megfigyeltek, de egy 20 éves fiatalnak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy mit mondanak róla, csináltuk a dolgunkat, játszottunk, tanultunk, mert tanultunk is. Gyuri műszaki főiskolára, Misi agráregyetemre, Rábold Lexi aki közben akkordgitárosként Tóth Misi helyére került, szintén agráregyetemre, én főiskolára jártam, amit aztán el is végeztünk. Ekkor került hozzánk Fazekas Péter zongorista aki orvostanhallgató volt. Remek felállás volt és nagyon jól szólt a banda. Kisebb csoda történt: a zenekart meghívták a debreceni Aranybika Hotel Bartók-termébe játszani a Revü együttessel. A Revü együttesben volt három fúvós is és volt egy nagyszerű szaxofonos, aki meghangszerelte a számokat ilyen felállásra, remekül szólt a beatzenekar kiegészítve fúvósokkal, zongorával, egy kicsit szégyelltük hogy nem önállóan játszunk, de a rendezők csak így engedték meg a fellépéseket, a gitárzene egyedül még félelmetes volt számukra. Ezután újabb csoda következett: elmentem a Pedagógus Kultúrotthonba. Később csak Pedinek ismerte a város és „csak úgy brahiból” tárgyaltam Földvári Laci bácsival, az igazgatóval, megemlítettem neki, hogy van egy zenekarunk és szívesen játszanánk itt nála. Teljesen magamon kívül voltam, amikor igent mondott, azóta is hálás vagyok neki, mert most jöttem rá, hogy nekünk ő volt az első és legjobb menedzserünk. Elújságoltam a fiúknak, hol fogunk játszani, hatalmas volt az öröm. Megterveztük a színpadképet, dobogót készítettünk a doboknak, akkor már a jónak nevezhető LANEY cuccokkal játszottak a fiúk és technikusunk is volt Horváth Feri személyében aki egy különleges figura volt, abszurd dolgai voltak, de jó technikus volt. Tehát a Pediben játszottunk, amely nem volt nagy terem (kényelmesen kb. 150-en fértek el), de voltak olyan vasárnapok (vasárnap játszottunk 5-től 10-ig) amikor 500-an, azaz ötszázan zsúfolódtak be a terembe. Földváry Laci bácsi pedig szigorú volt, csak fehér ingben, nyakkendővel jöhettek be a fiúk és rendezetten a lányok (nekik nem kellett nyakkendő). Szesz nem volt a büfében, csak üdítő, mégis jól érezték magukat a fiatalok. Volt olyan eset, hogy a srác csak 9-kor tudott bejönni a terembe és várt és fizetett azért az egy óráért is. Jólesett, hogy ennyire szeretnek bennünket. Laci bácsi menedzselése folytán több alföldi városban is felléptünk, mindenütt nagy sikert arattunk. Nemrégiben a kezembe került Riskó Géza R-Go című könyve. Meglepett, amikor olvastam Holló József billentyűs visszaemlékezését, idézem: „Volt három zenekar Debrecenben: a MERCUR, a LUX, amelyben a COLOR együttes egyik zenésze kezdte, és egy kisebb együttes. Én a MERCUR estjeire jártam. Az volt a Bessenyei testvérek nagyon tehetséges társasága. Maguk készítették a gitárokat, méghozzá komoly hangszereket. Akkor jött divatba a ZEPPELIN. Csak tátogtunk, hogy mi ez a zene. Egetverő gitárszólók! És a MERCUR három nap múlva játszotta egy az egyben. Minden hétvégén ott voltam. Ott tanultam meg ezt a zenét. Álltam a színpad előtt, és néztem, élveztem, amit csinálnak. Minden számuk élmény volt, amit otthon próbáltam felidézni zongorán.” Hát így emlékezett ránk Holló Józsi, köszönjük. Aztán 1968-ban újabb személycsere történt, Bessenyei Misi valami miatt kilépett a zenekarból ma sem tudom miért. Egy fiatal basszusgitáros került a zenekarba Gombos Géza, aki rendkívül hamar beilleszkedett és jól is tépte a húrokat, ráadásul jól énekelt így a stílusunk is változhatott. Elkezdtük játszani a keményebb nótákat a Deep Purple-tól – és ahogy Holló Józsi emlékezett – a Led Zeppelintől. Igazságtalan lenne, ha nem említeném, hogy korábban más zenészek is játszottak velünk, de valami miatt nem volt tartós a kapcsolatunk. Velünk volt Takács András szaxofonos rendkívül jól illeszkedett a bandába játszott velünk Fazekas László vibrafonos, Fazekas Csaba fuvolista. Közben változott a technikusunk is Kálmán Józsi - akit mindenki csak Sárkánynak ismert - jött hozzánk, Horváth Feri pedig átment a konkurens RIVERS együttesbe. 1969-ben beneveztünk a Salgótarjáni Amatőr Tánczenei Fesztiválra (még mindig tánczenét írtunk). Egyik nagy sikerünk volt. Ekkor már nagy nevekkel találkoztunk ott, volt olyan zenekar, akinek már forgalomban lévő lemeze is volt azt hiszem Meteor volt a nevük, de ott volt Som Lajos, a későbbi PIRAMIS frontembere is. Beatzenekarok kategóriában aranydiplomát nyertünk és nagyon büszkék voltunk erre a teljesítményünkre. A zárógálán is felléptünk, amit valamelyik rádió egyenesben közvetített. Nagy volt az öröm. Már egész rajongó-csapat jött velünk egy-egy fellépésre. És elkezdtük a saját számok készítését mire a zenekar feloszlott kb. 40 saját számunk volt, amiről sajnos hangzó anyag nem maradt. Nagy siker volt a CSÚNYA LÁNY az ÉJSZAKA, a NE HAGYJ ITT. és még sorolhatnám. Sajnos, sok szám dallamára már alig emlékszem, nem beszélve a szövegekről. Harminc év után néhány régi barátommal összeálltunk, és a megmaradt MERCUR nótákat CD-re vettük, na nem üzleti célra. A technikusnak is mondtam, hogy hangzásban is legyen a ’60-as évek zenéje, csak úgy magunknak emléknek, hogy volt egyszer egy MERCUR együttes. 1972-ben az utolsó felállásunk: Bessenyei György - gitár, Gombos Géza - basszus, Ebergényi László „Bobek” - zongora és Kiss Lajos - dob. Egy vasárnap, buli után Gombos bejelentette, hogy kilép a zenekarból, megkérdezett, hogy megyek e vele és igent mondtam, Lámer Emil gitárossal hármasban megalakítottuk az EX együttest. Gyuri egyedül maradt, később ő is toborzott tagokat és megalakította a REVOLVER zenekart, egyik sem volt olyan jó mint a MERCUR, de a MERCUR 1972-ben feloszlott. Vége, nincs tovább. Érdekes módon kerültük a lehetőséget, hogy újra együtt játsszunk, barátok voltunk, együtt sörözgettünk, de közösen nem zenéltünk többé. Külön-külön mindenki csinálta - mintha bizonyítani akarná a másiknak, hogy egyedül is megy -, ment ,de nem úgy, ahogy régen. Talán tizenöt év után játszottunk egy bulin újra együtt, egyetlen számot, de az is teljesen véletlen volt. Bessenyei Gyuri 1997-ben meghalt, így már sohasem fog a zenekar együtt játszani, majd csak fent az égben, az örök koncertpódiumon 1998-ban megkértem néhány régi zenész barátomat, akik kapcsolódtak valahogy a Mercurhoz, hogy rendezzünk egy nosztalgiabulit, csak úgy szórakozásból. Mindent vállaltam: megszerveztem a helyet, az erősítést, a reklámot és elneveztem a formációt ROUTE 66-nak a nagy amerikai beat-útról, gondolván, hogy ezt az utat én is megjártam – igaz, csak zenében. És jöttek a fiúk, a zenész barátok, az este folyamán 25-30 ember játszott a színpadon. Nem felejtettek el bennünket, a terem zsúfolásig megtelt, és hallgatták-tapsolták a régi Beatles, Rolling, Kinks-nótákat. Egyetlen bulit szerveztem, de azóta is játszik a Route 66, és eljárnak az öreg beat-ek. Őszintén élvezik a zenét és visszagondolnak fiatalságukra, azokra a nagy beat-időkre,amikor először hallottak gitárzenét, először fogták meg egy lány kezét, először csókolóztak, előszőr kaptak osztályfőnökit, mert megnövesztették a hajukat, előszőr ittak Coca-Colát, farmert húztak és előszőr twisteltek. Igen, a régi szép időkre, a fiatalságra emlékeznek, mint ahogy erre emlékeztem én is. Kiss Lajos |
|
|
|
© 2005. Kiss Lajos
minden jog fenntartva